Kiállítás: Róza baba és társai – Népviseletes babák tegnap és ma
Tisztelt Egybegyűltek!
Első pillantásra talán különösnek tűnhet az apropó, amely miatt ma ide jöttünk, hiszen a babák általában felnőtt nők és férfiak kezében csak addig bukkannak fel, amíg egy-egy boldog gyerekarc, gyerekkéz birtokba nem veszi. Mégis azt gondolom, minél több felnőttnek el kellene jönnie ide, a Textilmúzeumba, mert ezek a különleges babák nagyon fontos szerepet játszhatnak életünkben.
Például azért, mert megfogható, a fantázia szabadságát felkínáló játékszerek, amelyeknek a mai, virtuális játékokkal teli világban egyre jelentősebb szerep jut: a baba amellett, hogy kézbe vehető valami, amivel bárhol, bármikor felépíthető egy határtalan fantázia-birodalom, személyes kontaktust is teremt testvér és barát, gyerek és szülő, nagyszülő között. Aligha szükséges ecsetelnem, mekkora szükség van erre napjainkban.
Például azért, mert hasznosságuk mellett komoly esztétikai értékük van: a mi babáink ugyanis, ellentétben a kommersz, játékboltokban kaphatók többségével, szépek, és így a szépre nevelnek.
Ezek a babák ráadásul sokkal többet tudnak: a rájuk adott népviseletek segítségével a hagyományainkról mesélnek. Egy-egy ilyen babát nézegetve megtudhatjuk például, milyen jelentéssel bírt egy-egy viselet régen: a ruhadarabok színe, mintája, hossza vagy épp díszítése egyértelműen jelezte, hogy viselője fiatal vagy öreg, asszony vagy lány, esetleg friss házas vagy özvegy, de akár még azt is, van-e beteg a családban. És ha szerencsénk van, a szülők, nagyszülők (akár a közös játék közben) azt is elmesélhetik, milyen volt egy-egy ünnep, amelyre ezt vagy azt a ruhát vették fel, hogyan, miért végezték azt a munkát, amelyhez amolyan viseletet kellett felölteni.
Róza baba (Puha, textiltestű, népviseletes baba) és társai épp ezért születtek Zorkóczy Miklósné, a Népművészet Mestere kezéből-szívéből. Róza mellett több kiváló népi iparművész munkáit láthatjuk ma itt: vannak, akik az eredeti viseletekhez hűen öltöztetik fel babáikat, amivel például abban segítenek, hogy újra rácsodálkozzunk, mennyire sokszínű is népviseletünk. Néhányan pedig némi stilizálással gyermekek kezébe adható, játékszerként használható babákat készítenek – így máris kiderül, hogyan valósul meg a gyakorlatban a Társaság egyik fő célja: a magyar és magyarországi játékkultúra értékeinek felkutatása, őrzése, széleskörű terjesztése és korszerű továbbfejlesztése.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom: még nagyon sok ilyen kiállításon és programon szeretnénk részt venni, hogy megélhessük, milyen az, amikor hagyományaink és mai igényeink találkoznak. A kiállítás résztvevőinek szívből gratulálok.